Utoljára frissítve:  2018,január 25.

Tisztelt Látogató!

Szeretettel köszöntöm Forráskút község honlapján. Ide látogatva információkat szerezhet, képet alkothat egy a mórahalmi járáshoz tartozó 2120 fős településről. Falunk fiatal kora ellenére sok, a mindennapokat segítő szolgáltatást tud nyújtani az itt élőknek, illetve az ide látogatóknak, köszönhetően dinamikus fejlődésünknek.

Természeti környezetünk, illetve kialakított műszaki és humán infrastruktúra adta környezet biztosítja az otthonteremtés, az eredményes munkavégzés feltételeit, de a pihenésre, kikapcsolódásra is lehetőségek széles köre áll az itt élők, ide látogatók rendelkezésére.

Forráskúti lakosok állhatatos munkájának segítségével tudtuk és tudjuk értékeinket megőrizni, hagyományainkat ápolni, lakókörnyezetünket szépíteni. Ellátogatva hozzánk megtapasztalhatja Forráskút alkotó szellemiségét, a gazdálkodó ember szorgalommal párosuló kitartását, a homokhátiság identitástudatát és a vidék marasztaló vendégszeretetét.

Bízom benne, hogy továbblapozva honlapunkon kedvet kap arra, hogy eljöjjön hozzánk és személyesen is vendégünkként köszönthetjük.

Köszönöm megtisztelő figyelmét!

Fodor Imre Polgármester

 

A településünkről készült bemutatófilm megtekintése.

 

 Településünk térképe

 

Forráskút története

Forráskút tipikus alföldi homokhátsági tanyás település, a Szegedet és Kiskunmajsát összekötő út mentén terül el, Szegedtől 23 km-re. Területe 3664 ha, a település lélekszáma 2200fő.

Átokháza dűlőben – melynek nevét a nyelvtudomány az Altuk kun családnévből származtatja – már a 18. században szállásokon gazdálkodtak, majd a 19. század elejére sűrűn lakott tanyasor bontakozott ki. Dorozsmai gazdáknak voltak errefelé földjeik, akik lassan kitelepültek ide, – hasonlóan alakult ki Bordány (régi neve Kistemplomtanya), Üllés (régen Árpádközpont) és Zsombó is. (A 19. Században még szigorúan büntették, akik a meghatározott időnél tovább a tanyai szálláson maradtak – ugyanis így próbáltak meg kibújni az adófizetés alól – ezek a személyek 25 pálcaütést is kaphattak. Később enyhült a szigor, ez lehetővé tette a tanyaközpontok kialakulását, fejlődését.) Forráskút tanyaközpont lakói 1906-ban egy kis templomot is emeltek közadakozásból.

A határ másik része külső csordajárás volt (erre utal a Gyapjas dűlő neve is = itt gyapjas állatot, juhot tartottak valamikor), amit a 18. század végén parcelláztak fel és kezdtek megművelni. Előtte vadvizes, nádas és vízforrásos területekből állt, melyről az itt futó dűlő, majd arról a település is a nevét kapta. A dűlőben a Sija patak folyt, ez a patak a Pest megyéből lefolyó vadvizek levezető medre volt. A kiszáradt meder még jó ideig jelezte a patak egykori helyét. Élt egy hiedelem mely szerint a templom kapujában álló – mára kiszáradt – kút vize volt az egyetlen iható víz a környéken. Kiskundorozsma határvidékéből önálló községgé 1950. január 1.-én vált.

Egyéb fontos évszámok a község életében:

1950. január 1-től 1977 március 31-ig önálló község.

1977. április 1-től 1988. December 31-ig Üllés társközsége.

1989. január 1-től ismét önálló község.

Népességének jelentős része élelmiszertermeléssel foglalkozik. A mezőgazdasági termelés rendkívül sokrétű a településen, zöldség, gyümölcs és szőlőtermesztés is jellemző. A szőlőtermelő gazdák 1995-ben Hegyközségbe szerveződtek. Forráskúton az alföldi tájborok a jellemzőek: Kövidinka és a Kékfrankos. (Állatállománya jelentősen csökkent az elmúlt tíz évben. A levegő átlaghőmérséklete 17 oC fok feletti, páratartalma alacsony, nyári időszakban 64 % alatti. A napsütéses órák száma évente átlagosan meghaladja a 2000 órát. Az uralkodó szélirány nyugat-északnyugati, de gyakran előfordul az észak-keleti és déli szél is. A sokszor viharos erejű – böjti szelek – homokverést okoznak a száraz homokon. A település talajára a gyenge termőképesség, a rossz vízgazdálkodás a jellemző, fő természeti kincs a termálvíz. A település tengerszint feletti magássága 120 m.) A község területén működik az országosan ismert FORRÁS GÉPEK mezőgazdasági gépgyártó műhely.

A község központjában, a parkban a II. világháború hősi halottjainak állított emlékmű látható.Forráskúton egyetlen műemlék épület található, az 1906-ban épült római katolikus templom.

A templom búcsúja „Jézus mennybemenetelének ünnepén”, a pünkösd előtti vasárnapon van. Élt egy néphagyomány, mely szerint (a tatárjárás előtt) már állt itt egy templom, amely elsüllyedt, de jelesnapok éjszakáján (Szt. György, Szt. István, Szt. Mihály), éjfélkor a beavatottak még hallhatják a harang kongását.

Évente megrendezésre kerülő helyi hagyományőrző mulatságok közül külön említést érdemel a Tuskóhúzás, a Szüreti Mulatság és az augusztus harmadik szombatján megrendezésre kerülő Forráskúti Falunap.

A község nyugati határán elterülő mesterséges tó egész éves horgász lehetőséget biztosít.

Forráskút község címere és annak jelentése

Az országalmát tartó kígyó, mely a Dorozsma-nemzetség címerállata, arra az időre emlékeztet, amikor a tatárjárás előtt ez a nemzetség volt a környék birtokosa. A kígyó torkát erősen markoló kéz az e tájon megtelepedett kunokra utal. A török kiűzése után idetelepített számos határőr családra emlékeztet a szablyát markoló kéz. A vízjárta zsombékos vidéket, melynek többlet vizét a Sia-patak vezette el, a hullámos ezüstpólya jelképezi. A pajzstalp közepén megdőlt amforából kiömlő víz a község mai elnevezésére utaló források jelképe. A harang egyik jelentése a település egyházas mivoltára utal, a másik a néphagyomány szerint elsüllyedt templomot jelképezi. A sisak a község hősi halottaira emlékeztet.